gepilogic

Ma végre rájöttem miért vonzódom a fehér és fekete színekhez, az életem egy sakkjátékhoz, sakktáblához hasonlít a legjobban mostanság...
Van vezér, világos és fekete királynő, vannak futó dolgok, biztos bástyák, van sok gyalogáldozat, vannak parasztok, néha én is azt játszom, van sötét lovag, van fehér lovon herceg, vannak nagymesterek, nagy játékosok, király mulatságok és az idő is ketyeg,
Hol a világos, hol a sötét oldalon állok...sokszor magamban, vagy csak magammal harcolok.
Alapvetően a védekező stratégiából indulok támadni, megnézem már az elején mit veszíthetek és merre lesznek a menekülő útvonalak...
Akit egyszer levesznek a tábláról az soha, vagy csak kivételes esetben kerülhet vissza
Nem a győzelemért küzdök, nem küzdök csak ha megéri az áldozat, de inkább
játszok, a játék éltet a játék maga az élet! Szimultán is érdekes játszani, de az igazából nehéz kihívás és körültekintő figyelmet és gondolkodást igényel.
Van hogy sakkot, néha mattot adok, van hogy sarokba próbálnak szorítani és menekülni kell.
Van hogy mattolom magam, de döntetlennel nem elégszem meg, akkor inkább játszunk újra, újra meg újra!