gepilogic

Ma végre rájöttem miért vonzódom a fehér és fekete színekhez, az életem egy sakkjátékhoz, sakktáblához hasonlít a legjobban mostanság...
Van vezér, világos és fekete királynő, vannak futó dolgok, biztos bástyák, van sok gyalogáldozat, vannak parasztok, néha én is azt játszom, van sötét lovag, van fehér lovon herceg, vannak nagymesterek, nagy játékosok, király mulatságok és az idő is ketyeg,
Hol a világos, hol a sötét oldalon állok...sokszor magamban, vagy csak magammal harcolok.
Alapvetően a védekező stratégiából indulok támadni, megnézem már az elején mit veszíthetek és merre lesznek a menekülő útvonalak...
Akit egyszer levesznek a tábláról az soha, vagy csak kivételes esetben kerülhet vissza
Nem a győzelemért küzdök, nem küzdök csak ha megéri az áldozat, de inkább
játszok, a játék éltet a játék maga az élet! Szimultán is érdekes játszani, de az igazából nehéz kihívás és körültekintő figyelmet és gondolkodást igényel.
Van hogy sakkot, néha mattot adok, van hogy sarokba próbálnak szorítani és menekülni kell.
Van hogy mattolom magam, de döntetlennel nem elégszem meg, akkor inkább játszunk újra, újra meg újra!

„„Az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely akkor aktiválódik, amikor valaki drogfüggővé válik" – magyarázta a LiveScience-nak Arthur Aron pszichológus, a New York-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerzője.
Szakértők szerint a romantikus szerelem az egyik legerőteljesebb érzés. Az emberi agy arra van huzalozva, hogy társat keressen magának, ezért erősen motiváltak vagyunk abban, hogy megnyerjük a kiszemelt személyt párunknak. Időnként a szélsőségektől sem riadunk vissza, csak hogy figyelmét és vonzalmát megszerezzük.
„Boldog lehet valaki, amikor szerelmes, de szoronghat is. A másik személy egy célt testesít meg az illető életében" – idézte fel Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Aron társszerzője. Mint hangsúlyozta, az agy jutalomközpontja alapvetően fontos a túléléshez, hiszen segít annak felismerésében, mikor jó nekünk valami. Az a hajtóerő, hogy jól érezzük magunkat szerelmünk közelében, akár erősebb is lehet, mint a szexuális hajtóerő – tette hozzá Brown.
Amikor elnyerjük a vágyott személy szerelmét, halványulhat a szerelem intenzitása, ám Aron szerint ez nem törvényszerű.""

"...sok ember panaszkodik, hogy alig vannak érzelmeik, és intenzív érzelmekkel teli élet után sóvárognak. Különösen az ellenkező neműekkel való kapcsolataikon veszik észre, hogy sokkal inkább a fejükkel, mint a szívükkel gondolkodnak.
A világunk tele van észemberekkel. amikor összetalálkoznak elsőként két fej találkozik: véleményeket, gondolatokat, meggyőződéseket cserélnek.
Felbecsülnek, megítélnek, megvizsgálnak, és elítélnek, ahelyett, hogy éreznének valamit, és az nyíltan kimutatnák.
Képzelj el egy olyan világot, amelyben két ember találkozásakor a következő mondatok hangzanak el:
"Csodálatos a kisugárzásod. Már attól is jobban érzem magam, ha rád nézek." Vagy "Veled szemben kissé bizonytalannak érzem magam, és nem is tudom, hogy mit mondjak"..."
Túlgondoljuk a dolgokat, elrejtünk biztos, vagy bizonytalan érzéseket mert ezek az elvárások rögződnek belénk, és aki nyit és kinyilvánít azt meg szintén nem értik, mert túlgondolják és nem csak egyszerűen érezni és megélni akarják...
 

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik.Akivel találkoznod kell, azzal találkozol. Akinek észre kell vennie, az észrevesz. Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed... Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet. Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz.Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve.... Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod.A legfontosabb,hogy nyitott legyél.Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni. Mindig ott vagy, ahol dolgod van.És mindig azokkal, akikkel dolgod van. Lehet,hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed.... és ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled..."

Tanulságos női gondolatok:
"Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelit és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép,nyakon csókol,a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja,hogy idő kell a vágyhoz. Megvárja szépen,míg megszűnik körülöttünk a világ és csak őt látjuk,már csak azt akarjuk. Nem elveszi,hanem odaadjuk. Nem eltűrjük,hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen,mint a napfény. Lassan és puhán,időt hagyva a vágynak,hogy növekedjék. Nem kell hozzá más,csak egy férfi,aki szeretni tud,s egy nő,aki hagyja,hogy szeressék."

Ha próbálkozok vele, akkor az a baj.
Ha nem próbálkozok vele, az a baj.
Ha sokat nyomulok, az a baj.
Ha meg nem annyira nyomulok, az a baj.
De ha én odamegyek hozzá, az a baj.
Ha nem megyek oda hozzá, az a baj.
Ha elhívom valahová, az a baj.
Ha nem hívom el sehova, az a baj.
Ha 30-as vagyok, az a baj.
Ha 40-as vagyok - á az még nem lehetek....
Ha foglak, leteperlek, az a baj.
Ha csak beszélgetek, az a baj.
Vicceset mondok, az nem baj,
sőt, általában az a legkisebb baj.
Hogyha belelátok a fejedbe, az a baj.
De ha nem látok bele a fejedbe, az a baj.
Az a baj, kell valami?
Kell valami? Iszol valamit, az a baj?
Nem, nem iszok semmit, az a baj.
Az a baj, hogy nem iszol, és az a baj, hogy sokat iszok, na az a baj.
Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Érted? Tapasztalod? Megpróbálod? Követsz?
Nincs kedvem akárkit hívni, az a baj.
De ha hívok akkor az is baj
De ha nem hívom, az is baj.
Ha ide megyek szórakozni, az a baj.
Ha oda megyek, szórakoznak, az a baj.
Ha jó a zene, sokan vannak, az a baj.
Ha rossz a zene, sokan vannak, na ott nagy baj.
Nem is tudom, mit keresek itt, az a baj.
A barátaim meg milyenek, az a baj.
Azér' nem megyek oda, mer' az a baj.
Az agyam a baj, az agy a baj.
Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Követsz?
Hogy nem vársz, amíg elkezdem, az is baj.
Vagy akkor kezdjem én, abból nem lehet baj,
de hogy ha sokat iszok, bunkó vagyok, az nem csak neked baj,
de hogy nem emlékszem, nem tudok róla, az a legnagyobb baj.
Én tudom magamról, ez kisebb baj.
De legalább törekszem egy kicsit, az nem baj.
Na, mindegy, ez az én problémám, ez a baj.
Csak engem izgat, az a baj.
Pedig izgathatna még valakit, az nem lenne baj.
Jól felizgathatna valakit, abból nem lenne baj.
Az jót tenne nekem is. Az csak nem baj,
hogy vágyom rá egy kicsit... Szerinted, baj?
Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed?
Hallod? Fogod? Megvan? Érted? Tapasztalod? Megpróbálod? Követsz?
Vágod? Vágja valaki? :)

a szer etet
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle." (Márai Sándor)

a szer elem
"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!...Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok." (Müller Péter)

Ha jól megfigyeljük magunkat, egész életünkben egyfajta hiányérzettel küzdünk.
A vágyak a hiányérzetből fakadnak, mi pedig különféle módszerekkel megpróbáljuk kielégíteni őket, a hiányérzetet folyamatosan tárgyakkal, kapcsolatokkal, pénzzel, karrierrel, stb. igyekszünk így vagy úgy pótolni. Csak egy idő után azt vesszük észre, hogy hiába szereztünk meg valamit, hiába birtoklunk bármit, a hiányérzet újra és újra felbukkan, és megint ki kell találni valamit a tátongó lyuk befoltozására. Tulajdonképpen ezzel tevékenységgel telik az életünk...
És persze egyik lyuk jön a másik után...
Kemény és fáradságos munka a világ mulandó „boldogságát” fenntartani.
Bevallom férfiasan, sokáig nem értettem a nőket, mi lehet a gond velük, mi a hiba a rendszerben, miért olyan szenzitívek néha-néha, vagy olykor-olykor, vagy gyakrabban-gyakrabban...
Talán most valami hasonlót érezve kezdem kapizsgálni, a lelki vágyak testiesült formában történő meg nem élése mit is tud okozni! Aki nem tudja, hogy mi a lelkiségi feat testiségi hiány, annak még nincsenek gondjai.
"(Róm. 8., 7.). A testiség ellenszerei: a kívánságok megfékezése, imádság, bőjtölés, önmegtartóztatás stb."
Na ez nekem nem, éppen csak ideig óráig működik, hiába fékezem magam, tartóztatom ön meg meg, neeeem megy. Tudom a hiba az én készülékemben lehet...a szoftvert igyekszem újraindítani és egy vírusirtást is lefuttatok...
Sok-sok élet és szenvedés után jön rá az ember, hogy valami nem stimmel, valami hiba van a rendszerben, bármit tesz, jobbnál jobb ötleteket agyal ki, mégis valami hiányzik, és ezt a hiányt igazából nem pótolja semmi az anyagi világban.
A hiány az hiány, és hiányérzetből fakad, nem pótolhatja semmi de semmi, csak csillapíthatják bizonyos dolgok, amik persze a nem dolgok.

Én az aktuális csillapítómat a hétvége végén este végre megkaptam, pontosan azt amire mindenki férfi vágyik...

Őszintén, tiszta szívből nagy öleléssel fűszerezve, a fülembe suttogva:
- Szeretlek,
Szeretlek Apa!
Megöleltem őket, aztán a nagy gombóccal a torkomban küzdve, de a boldogan néztem utánuk, ahogy mennek el...fel a lépcsőn...

Varázsceruza

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."- Albert Einstein

Gyermekkorom egyik kedvenc kreatív meséje ugrott be a minap ...a varázsceruza.
A történet középpontjában egy kisfiú és a kutyája állt, akik a kalandjaik során felmerülő problémákat egy varázsceruza segítségével oldották meg; a fiú által kívánt és lerajzolt dolgok egyszerűen megelevenedtek...
Mostanra már tudom, hogy nem véletlenül volt ez a kedvenceim között.
Korábban nagyon szerettem volna ha lett volna ilyen ceruzám, aminek a segítségével életre keltettem volna azokat a dolgokat és a "több mint dolgokat" is, amire épp szükségem lett volna.
Nos, most úgy tűnik, vagy van ilyen varázsceruzám, csak elfelejtettem, vagy álmomban rajzoltam vele. Azonban az is lehet nincs és nincs is rá szükségem, mert amit szerettem volna "rajzolni" az hirtelen mind itt van előttem... érinthető közelségben.

Bármihez, amit megtehetünk vagy megálmodunk... ahhoz hozzá kell fogni, de nem görcsösen kell "rajzolni", hanem lazán, könnyedén...! Ehhez kell merészség, zsenialitás és persze szív, hit és kitartás szükséges, hiszen ezekben rejlik a varázslat igazából.

Te tudod? Én most már szeretném igazán tudni mit jelent élni, nevetni és csak olykor szomorkodni! Mosolyogni annyira, hogy szinte sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat tisztelni, sok mindenkit mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni.

Adni és kapni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, igaznak lenni és bízni, változni és változtatni, gyengéden érinteni, szorosan ölelni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmokat és mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert igazán nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó...

"Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van,
hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket.
Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a
komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a
dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol
szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami
jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél.
A hatalmas káosz ellenére soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt."

The River

Van úgy hogy valakivel jó ideje egy csónakban evezel lefelé az élet vadvizén. Amíg nagy összhang van és csendesebb a folyó működik minden egyszerre húznak az evezők, jól halad a hajó.
Mikor néha a folyó veszélyesebb, egyre zordabb és több zuhatagon túl vagytok, néha kicsit belefáradsz a küzdelembe és mikor egyszer észrevétlenül ha jön a nagy zúgó vízesés, az összhang ideiglenes hiányában a csónak könnyen felborul..
...és már bent is vagy a hömpölygő víz alatt, levegőért kapkodsz, de tudod, hogy jól úszol az élet vízében így könnyen partot érhetsz, de
van mikor aki veled együtt utazik egy ideje, az bár nem olyan jól úszik, de kiúszna, de mégis bepánikol és beléd kapaszkodva próbál menekülni, miközben tovább húz lefelé...és hirtelen így egy véget nemérő örvényben érzed magad.
Megmenteni sincs már erőd, őt kihúzni már nem tudod!
Mit teszel ilyenkor? Feladod, kéz a kézben elsüllyedtek vége..., de mikor nyelsz egyet kettőt a jéghideg vízből rájössz ez nem film, és pláne nem is olyan romantikus hősszerelmes, ez kőkemény reality dráma. 
Mivel dúl benned az életösztön, és mindig tudatában vagy, hogy erősnek kell lenned - hisz kiestél bár többször több csónakból sajnos, de túlélted -  ellököd magadtól, vagy lerázod, hogy Ő is, Te is túlélhesd, és szépen kiérjetek az ellenkező partokra élve...
Kiúsztok megfáradva, látod a távolból, hogy a másik bár megtört, de életben van és elindulhat a valamerre a dzsungelben a folyó mellett...
Érzed neked újra meg újra követned kell a folyót lefelé, a folyó mellett a dzsungelben igaz sokszor lassabb és nehezebb az út...
Ha a folyón még van valahol híd találkozhattok, persze ha egy irányban indultok el...és ha létezik egyáltalán még híd...
Lehet a dzsungelben voltaképpen nem túl reményteli, de éltet, hogy élsz és,
Haladsz tovább ...a folyóval, folyó mellett tovább...