gepilogic

Ha jól megfigyeljük magunkat, egész életünkben egyfajta hiányérzettel küzdünk.
A vágyak a hiányérzetből fakadnak, mi pedig különféle módszerekkel megpróbáljuk kielégíteni őket, a hiányérzetet folyamatosan tárgyakkal, kapcsolatokkal, pénzzel, karrierrel, stb. igyekszünk így vagy úgy pótolni. Csak egy idő után azt vesszük észre, hogy hiába szereztünk meg valamit, hiába birtoklunk bármit, a hiányérzet újra és újra felbukkan, és megint ki kell találni valamit a tátongó lyuk befoltozására. Tulajdonképpen ezzel tevékenységgel telik az életünk...
És persze egyik lyuk jön a másik után...
Kemény és fáradságos munka a világ mulandó „boldogságát” fenntartani.
Bevallom férfiasan, sokáig nem értettem a nőket, mi lehet a gond velük, mi a hiba a rendszerben, miért olyan szenzitívek néha-néha, vagy olykor-olykor, vagy gyakrabban-gyakrabban...
Talán most valami hasonlót érezve kezdem kapizsgálni, a lelki vágyak testiesült formában történő meg nem élése mit is tud okozni! Aki nem tudja, hogy mi a lelkiségi feat testiségi hiány, annak még nincsenek gondjai.
"(Róm. 8., 7.). A testiség ellenszerei: a kívánságok megfékezése, imádság, bőjtölés, önmegtartóztatás stb."
Na ez nekem nem, éppen csak ideig óráig működik, hiába fékezem magam, tartóztatom ön meg meg, neeeem megy. Tudom a hiba az én készülékemben lehet...a szoftvert igyekszem újraindítani és egy vírusirtást is lefuttatok...
Sok-sok élet és szenvedés után jön rá az ember, hogy valami nem stimmel, valami hiba van a rendszerben, bármit tesz, jobbnál jobb ötleteket agyal ki, mégis valami hiányzik, és ezt a hiányt igazából nem pótolja semmi az anyagi világban.
A hiány az hiány, és hiányérzetből fakad, nem pótolhatja semmi de semmi, csak csillapíthatják bizonyos dolgok, amik persze a nem dolgok.

Én az aktuális csillapítómat a hétvége végén este végre megkaptam, pontosan azt amire mindenki férfi vágyik...

Őszintén, tiszta szívből nagy öleléssel fűszerezve, a fülembe suttogva:
- Szeretlek,
Szeretlek Apa!
Megöleltem őket, aztán a nagy gombóccal a torkomban küzdve, de a boldogan néztem utánuk, ahogy mennek el...fel a lépcsőn...